HungarianMagyarRomanianRoEnglish (UK)

ÖRÖKSÉGÜNK

NAGYKORÚSÍTÁS 2015

VIRÁGOK LEMHÉNYBEN

VIRAGOSLEMHENY

HÍREK, ÚJDONSÁGOK

Székelyvágta 2016

INFO

Numarul unic pentru
apeluri de urgenta este 112

 112

HATÁRKERÜLÉS-2015

Székelyek Menetelése

SCHENGEN II.

LEMHÉNY&FACEBOOK

A település részt vesz minden közösségépítő, kultúrát, hagyományokat ápoló kezdeményezésben. 2007-ben a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója tiszteletére és emlékére kopjafát állítottak a községháza udvarán. Az emlékművet Réthi Barnabás helybeli fafaragó készítette.

A néprajzot, néphagyományokat kedvelők itt még láthatják az utóbbi években felújított úgynevezett bagolytemetést, amely a helybeli farsang- és téltemetés. Ez a népszokás nevében is különbözik a környékbeli téltemetésektől. A múltban egy élő bagoly jelképezte a telet, azt temették el pogány szokás szerint. Ma kitömött bagollyal, mókázva búcsúztatják a telet. Egy kisebb méretű koporsóba helyezik a baglyot, ezt hordozzák körbe a faluban. A koporsót jelmezes gyászmenet követi, majd a temetési szertartást követően hangos sírással, jajveszékelve búcsúznak a bagolytól és a téltől. 

Lemhény több jeles szülöttjével büszkélkedhet. Itt látta meg a napvilágot Ladányi Mihály neves filozófus, teológus, Bencze Gergely az erdészeti kémiai oktatás megalapozója, Dani Gergely a kommunizmus idején meghurcolt plébános, aki a lehetetlennel dacolva templomot építtetett Gyímesbükkön.

A faluban megfordult személyiségek közül az egyik legrangosabb Kemény János erdélyi fejedelem, aki 1653-ban, a rosszul sikerült moldvai hadjárat után visszavonulóban Lemhényben pihent meg. A hagyomány szerint egy vendégszerető özvegyasszony szállást, ételt, sört adott neki, és még a lábát is megmosta. A lemhényi patak keskeny lapályát Almásrétnek nevezi a nép.

    
 

Itt még látható a helyi, régi zsúpfedeles és zsindelytetős falusi lakóházakat. Almásréten, mint a magyar nyelvterület más vidékein is van egy olyan kőszikla darab, melyen Jézus lábnyomát vélik felismerni a környékbeliek. Lemhényt gyönyörű táj, festői környezet övezi.

Északra húzódik a Kárpátok fő gerinncvonala. Ezen át erdőipari út vezet az északi irányba folyó Veresvízi-patak forrásvidékére.

Itt terül el a védettnek nyilvánított Veresvízi-láp botanikai rezerváció, 1040 méter tengerszint feletti magasságban. Az évtizedekkel ezelőtti tőzegkitermelés részlegesen elpusztította. A láperdőben olyan növényritkaságok élnek, mint a kereklevelű harmatfű, szibériai hamuvirág. Lemhényből és Almásrétből jelzett turistaösvény vezet el a Nemere- és a Kászoni-hegység meglepetést tartogató vidékeire. A Kis- és a Nagy Nemere, valamint a Nagy Sándor csúcsokról tiszta időben páratlan kilátás kínálkozik a Kárpátok gerincére, valamint a Felső-háromszéki medencére.

Orbán Balázs idejében Almás vára már romokban hevert, de a székelyföldi régi várak közül a Bálványos után közvetlenül következett, mint legépebben fennmaradt és legtekintélyesebb várrom. E gyönyörű tájra, a falvak múltjára és hagyományaira méltán büszke a község lakossága és büszkén mutatja meg az ide érkező látogatóknak. Lemhény mindig örömmel fogadja vendégeit.   

Turisztikai látványosság a falutól északra, Kézdialmás határában emelkedő Almás vára romjai. A koraközépkori vármaradvány a 942 m magas Várerőssének nevezett hegyfokon áll. Az építményről az első írásos dokumentum 1539-ből való. A helyi legenda szerint a vár pincéje tele volt arannyal, gyémánttal, mert ide rejtette el Kurucz Nagy István rablóvezér az összegyűjtött kincseit.


 A vár Lemhény falutól északra, már Kézdialmás határában áll. A Lemhényi-patakká egyesülő Ragadó-pataktól közrefogott hegytömbben, mégpedig a magaslat keleti oldalán, a Tiszafenyő-patak jobb partja mellett, az 1106 m-es magaslatból kiinduló Várerőse nevű hegyfokon, a Lemhényi-patak utolsó malmától kb. 2,5 km-re találhatóak a romok.

A várrom legkönnyebben a Lemhényi-patakot követő erdőipari földúton közelíthető meg, melyen a faluból észak fele haladunk. A várhoz vezető piros háromszög turistajelzést rövidesen megpillantjuk balra, az út szélén heverő szikladarabra festve. Jóval feljebb, a patak felett átívelő egyik hídra szintén réfestették a jelzést. Itt balra fordulva, kövekkel borított, mély, nehezen járható patakágyban haladunk tovább, majd a turistajelzés nyomán jobbra, felkapaszkodunk a várhegyre. A déli, keleti és nyugati oldal meredek, északon egy nyereg köti össze a hegyháttal. A nyerget egy keskenyebb és egy szélesebb árok vágja át, ezek védték a hegyormon lévő várat. Az ovális alakú vár északi oldalán egy összeomlott torony romjai láthatók. A nyugati oldalon a vár falát és a vár belterületének felét egy mély árokkal a kincskeresők átvágták. Ezek munkájának nyomát őrzi a torony lebontott nyugati fala és a torony körül ásott több méter átmérőjű mély gödör is. A várban 1977 nyarán a Sepsiszentgyörgyi Múzeum végzett ásatást.

A vár déli részének bolygatatlan területét egy 36 méter hosszú kutatóárokkal átvágták. Mindkét oldalon feltárták a két méter vastag kőfal maradványait. A keleti oldalon a fal köveinek csak az utolsó sora maradt meg, a nyugati fal magassága viszont elérte a másfél métert. A falakon belül ezen a területen semmi sem került elő. A vár a déli kerítőfalát egy hat méteres árokkal szintén átvágták. Az északi oldalon egy 5×5 méter belméretű, külső oldalán 7×7 méter nagyságú négyszögletes torony került elő. A torony falvastagsága 2 m, belsejét sárga homok borította, semmiféle régészeti anyag nem volt benne. A nyugati falszakasz közepén a várfal hiányzik; ezen a részen egykor kőbányát nyitottak, s a bejárati kapu északi oszlopát is elbontották. A várfal íve középen behajlik, a vár belterületén azonban semmiféle falnyom nem került elő, ami azt bizonyítaná, hogy egy külső és egy belső várra osztották volna. A vár ovális alakja, a beugró négyszögű torony, a vár előtti U-alakú sáncok valamint a mésszel rakott fal egyértelműen a középkorba keltezik az erősséget.

Először a négyszögú tornyot építették meg, majd ehhez csatolva, kőfallal vették körül a hegycsúcsot. A feljárat a nyugati oldalról nyílott, ahol az ásatás során megtalálták a kapu nyomait. A vár alakja, építési technikája, a különálló „öregtorony” a torjai Bálványosvárral mutat hasonlóságot. Minden valószínűség szerint egy időben épültek, a 12. sz. végén, a 13. sz. elején, és kezdetben mindkét vár a korai magyar feudális királyság keleti határvédő erődítményrendszerébe tartozott. A csekély régészeti anyag arra enged következtetni, hogy Almás-vár rendeltetése korán megszűnt, ugyanis a határvédelmet a 13. század elején átvette a betelepült székelység. Mások viszont úgy vélik, hogy még a 14. század után is lakták.