January 12th, 2011, szerző tihamerLátnivalók- Almás vára

A vár Lemhény falutól északra, már Kézdialmás határában áll. A Lemhényi-patakká egyesülő Ragadó-pataktól közrefogott hegytömbben, mégpedig a magaslat keleti oldalán, a Tiszafenyő-patak jobb partja mellett, az 1106 m-es magaslatból kiinduló Várerőse nevű hegyfokon, a Lemhényi-patak utolsó malmától kb. 2,5 km-re találhatóak a romok.
A várrom legkönnyebben a Lemhényi-patakot követő erdőipari földúton közelíthető meg, melyen a faluból észak fele haladunk. A várhoz vezető piros háromszög turistajelzést rövidesen megpillantjuk balra, az út szélén heverő szikladarabra festve. Jóval feljebb, a patak felett átívelő egyik hídra szintén réfestették a jelzést. Itt balra fordulva, kövekkel borított, mély, nehezen járható patakágyban haladunk tovább, majd a turistajelzés nyomán jobbra, felkapaszkodunk a várhegyre.
A déli, keleti és nyugati oldal meredek, északon egy nyereg köti össze a hegyháttal. A nyerget egy keskenyebb és egy szélesebb árok vágja át, ezek védték a hegyormon lévő várat. Az ovális alakú vár északi oldalán egy összeomlott torony romjai láthatók. A nyugati oldalon a vár falát és a vár belterületének felét egy mély árokkal a kincskeresők átvágták. Ezek munkájának nyomát őrzi a torony lebontott nyugati fala és a torony körül ásott több méter átmérőjű mély gödör is.
A várban 1977 nyarán a Sepsiszentgyörgyi Múzeum végzett ásatást. A vár déli részének bolygatatlan területét egy 36 méter hosszú kutatóárokkal átvágták. Mindkét oldalon feltárták a két méter vastag kőfal maradványait. A keleti oldalon a fal köveinek csak az utolsó sora maradt meg, a nyugati fal magassága viszont elérte a másfél métert. A falakon belül ezen a területen semmi sem került elő. A vár a déli kerítőfalát egy hat méteres árokkal szintén átvágták.
Az északi oldalon egy 5×5 méter belméretű, külső oldalán 7×7 méter nagyságú négyszögletes torony került elő. A torony falvastagsága 2 m, belsejét sárga homok borította, semmiféle régészeti anyag nem volt benne.
A nyugati falszakasz közepén a várfal hiányzik; ezen a részen egykor kőbányát nyitottak, s a bejárati kapu északi oszlopát is elbontották. A várfal íve középen behajlik, a vár belterületén azonban semmiféle falnyom nem került elő, ami azt bizonyítaná, hogy egy külső és egy belső várra osztották volna. A vár ovális alakja, a beugró négyszögű torony, a vár előtti U-alakú sáncok valamint a mésszel rakott fal egyértelműen a középkorba keltezik az erősséget. Először a négyszögú tornyot építették meg, majd ehhez csatolva, kőfallal vették körül a hegycsúcsot. A feljárat a nyugati oldalról nyílott, ahol az ásatás során megtalálták a kapu nyomait. A vár alakja, építési technikája, a különálló „öregtorony” a torjai Bálványosvárral mutat hasonlóságot. Minden valószínűség szerint egy időben épültek, a 12. sz. végén, a 13. sz. elején, és kezdetben mindkét vár a korai magyar feudális királyság keleti határvédő erődítményrendszerébe tartozott. A csekély régészeti anyag arra enged következtetni, hogy Almás-vár rendeltetése korán megszűnt, ugyanis a határvédelmet a 13. század elején átvette a betelepült székelység. Mások viszont úgy vélik, hogy még a 14. század után is lakták.